/kozepnemesi2/

- Szemelvények az „Aranyidők a péceli Ráday-kastélyban (Budapest, MÁG, 2003) c. kötetből -

II. Ráday I. Gedeonné Szentpéteri Katalin levelezése

Jelen tanulmányunk azt a célt tűzi ki, hogy minél több publikálatlan anyagot tárjon fel a család életmódjára, életkörülményeire vonatkozóan. Vizsgált korszakunk a 18. század második fele, a péceli kastély fénykora. Hipotézisünk szerint a család asszonyainak levelezésében több ilyen tárgyú adalék maradhatott fenn, mint a férfiak hivatalosabb (és jóval terjedelmesebb) levelezésében.
Rádayné Szentpéteri Katalin (1720-1779) személye azért különösen érdekes, mert ő a kibővített péceli kastély első úrnője. Levelezése 409 fennmaradt tételt számlál, amelynek java része természetesen a hozzá írt levelekből áll. A jelen tanulmány a közvetlen családtagok (Ráday I. és II. Gedeon, Fáy Zsuzsanna) valamint az intézők és ágensek leveleit dolgozza fel; továbbá Szentpéteri Katalin leveleit fiához és menyéhez. Terjedelmi okokból nem került bele Szentpéteri Katalin testvéreinek anyaga, amelyekben bizonyára még számos fontos adalék lappang. Szövegközlésem nem kritikai szövegkiadás - bár a jegyzetekben törekedtem arra, hogy az említett személyeket és körülményeket azonosítsam - a válogatás szempontja pedig egyértelműen az volt, hogy a vizsgált anyagban felbukkanó családi események és érdekesebb közlések maradéktalanul szerepeljenek. A szövegközlés betűhív; a bizonytalan olvasatot kérdőjellel jelzem. Szentpéteri Katalin nem használt központozást, a szavak folyamatosan követik egymást, ezért a szövegértés megkönnyítése érdekében mondatokra tagoltam leveleit.
A második nevezetes Rádayné alakja szokványos beállításban tűnik fel az eddig megjelent publikációkban - férjét becsülte és szerette; körültekintő és jó gazdaasszonya volt a kiterjedt birtokoknak; pártolta Ráday I. Gedeon könyvgyűjtését, sőt maga is résztvett ebben a tevékenységben. Ezek a megállapítások többé-kevésbé megállják a helyüket , ám meglehetősen sematikusak - nem hozzák élő közelségbe Szentpéteri Katalint. Még az igen jó jellemábrázoló Kazinczy sincs segítségünkre, mert személyesen nem ismerte szeretett mestere feleségét.
A tényeket tekintve egyenlőre annyi állapítható meg, hogy Szentpéteri Katalin Sajószentpéterről, köznemesi birtokos családból származott. Kezét 1736-ban Ráday Pálné Kajali Klára kérte meg fia számára, és a kedvező válasz után létrejött a jegyesség. Házasságkötésük eddig publikálatlan, pontos dátuma: 1737. február 27; amint lentebb közölt epitáfiuma elárulja. Első gyermekük, Klára korai halála után 1742-ben született meg fiúgyermekük, II. Gedeon, akit anyja mindvégig rajongó szeretettel vett körül.
Házasságuk kétséget kizáróan boldog és harmonikus volt, és az is tény, hogy Szentpéteri Katalin a szükséges eréllyel és körültekintéssel őrködött a birtokok felett; iparkodott gyarapítani a család vagyonát. Szinte meghatóan tanúskodik erről az a hely és keltezés nélküli [valószínűleg Pécel, 1775 táján, március 28] levele, amelyben vonakodik egy drágább ékszert csináltatni magának, és csak azért hajlik rá, mert meggondolja, hogy fia és menye úgyis öröklik majd. Levelezésének egésze alátámasztja Vas Margit állítását, hogy fenntartás nélkül azonosult fiának udvari és társasági ambícióival; de ő maga, úgy tűnik, sokkal visszafogottabb életet élt - a levelekben említett összejövetelek, vendégeskedések majdnem kivétel nélkül rokoni jellegűek. Idősebb korában már gyakran panaszkodik arról, hogy milyen terhet jelent neki a sok vendég ellátása. Pécel népszerűségét többek között az okozta, hogy kézenfekvő tranzitszállás volt akár Bécs felé, akár a budai fürdők látogatására. Unokáik nevelése azonban sohasem volt nehéz feladat a Ráday-nagyszülők számára; értük bármit vállaltak.
Kazinczy feljegyezte, hogy egy ízben, amikor Szentpéteri Katalin hírét vette egy beteg tiszt ínséges állapotának, azonnal - ismeretlenül - pénzt, ruhát, bort küldetett neki. Mivel a feltárt levelezésben is olvashatunk hasonló esetről (fiához, 1774. július 28.), nagyon valószínűnek látszik, hogy egész életében rendszeresen jótékonykodott - túlmenően azon a hagyományos anyagi segítségen, amelyet református templomok és iskolák számára juttatott a Ráday-család.
Szentpéteri Katalin levelezése 1778-ig követhető nyomon. Élete utolsó évéről eddig nem került elő adalék; levelestárának utolsó darabja azonban Ráday I. Gedeon búcsúversének és a tervezett epitáfium szövegének piszkozatait és végleges változatát tartalmazza. Mivel ezek tudomásom szerint nem jelentek meg nyomtatásban, az alábbiakban közlöm.
Az epitáfium szövege:

Ezen Emlékeztető követ emelte
RÁDAY GEDEON
Elfelejthetetlen Társának
SZENTPÉTERI KATALINNAK
kiis született MDCCXXban
Sz. Jakab havának 24dik napján
Hittel Férjéhez köttetett MDCCXXXVIban
Sz. Jakab havának ugyan 24dik napján
Haza hozattatott MDCCXXXVIIben
Böjt elő havának 27dik napján
Megholt testére nézve MDCCLXXIXben
Karatson havának 10dik napjan
Aldott Lelke pedig örvendez az Angyali Karral.

A búcsúvers tisztázata pedig így szól:

Itt nyugszik KATALIN, született SZENTPÉTERI vérbül
Fedhetetlen Feleség, hű Anya, jó Atyafi.
Ha rövidebb névvel nevezem, vólt ő tsupa jóság,
Isteni félelmét, Istene tudgya maga.
Mind ezek az Diszek fénlettek benne; De mégis
Érdeme, legy jobban tünhete szembe: Hogy őtt
Minden Rend szereté, s valaki láthatta betsülte,
Ritka dolog! élvén, nem sokan érik el ezt.
Sűrű kőnyvei közt edzé Márványba keservét,
Bús Férje Gedeon, Ráday nemzetire.

Kazinczytól tudjuk, hogy Ráday I. Gedeon haláláig emlegette, gyászolta elhunyt feleségét - az ő emlékére fordította le az Evirallát és többé nem tette le a gyászruhát.

Ráday II. Gedeon levelei anyjához, Szentpéteri Katalinhoz

Pest, 1770. január 17: „Az Bál az mint mongyak tegnap fellettebb vig vólt, kivált az Hertzeg szüntelen tantzolt, vagy hogy egy sem maradt el az kivel nem tantzolt volna, Jeszenovszkiné is egesz familiajaval ben vólt."
Pest, 1772. február 14: „Itt már móst minden heten harom Bál vólt es ez utan is harom fog lenni, egy az Erseknel , és kettő az Urasag szamara egy egy forintert az Het Electornal mert az közönseg és Balok azokba kivül vagynak. Az Urasag közül soha egy sem marad el ezen penzes Bálbúl, ki az Ersek maga is mindeg el szokut jönni, sott még az öreg Döriné sem marad ki soha is. [...] Az Mamselt is pedig meltoztasson kedves Aszszonyom Anyam magaval bé hozni, vagy addig mikor az Parutzlit [?] bé hozzuk hogy az Veres Hintot ki vihessek bé jöhetne. [Ezután a borrendelésekkel kapcsolatos teendőkről és egy peres ügyről ír. Utóiratban:] Az mint Felesegem mondja az szalonna már fogyo forman vagyon. Azért az midön kedves Aszszonyom Anyam be fog jönni meltoztassek magaval hozni."
Pécel, 1772. június 4.: „Minthogy szegeny Felesegem egesz bé jöveteletül fogva egy szempillantasig sem lehetett fel és szüntelen hanyt, Glosius Uram el mulhatatlannak tartya hogy holnap eret vagattasson, azért mar mi tsak holnap estvere vagy pedig tsak holnap utan jokor regel mehetünk haza. Minthogy pedig az érvagas holnap reggel tsak 10. orakor leszen, Felesegem alazatossan [...] instalya, hogy ha lehetseges meltoztasson holnap 10. orara bé jönni, és maga jelen letivel neki batorsagot adni."
Pécel, 1772. július 27.: „En az Tamast az Zöld hintoval kedves Aszszonyom Anyám Parantsalatya szerint be küldöttem [...] Kotsit is örömest küldöttem volna az tseledekért de telyesegel egyet sem talaltuk [...] ha kedves Aszszonyom Anyamék holnap jönnek ki, vagy Petzeli, vagy Csabai heti vasaros szekeren ki jöhetnek. Kedves Felesegem [...] alazatossan instalya kedves Aszszonyom Anyamat hogy az Nemet szabotúl az Vallat és az Vargatúl az tzipőit meltoztasson Szentivanyi altal el hozatni és magaval ki hozni, ugy Tomanyék szabotúl az Palyiskank ruhatskajat is ha kész volna el hozatni. Mi ma ebedre Gyömrőre megyünk az Felesegemmel G. Vartenslebennéhez , (az ki is még szombaton estve el ment innen) és onnan estvere Pilisre, mivel már az mint Pongratzné Aszszonyom mondja regen var az Generalis , holnap etzakara talam haza jövünk, ha pedig holnap nem jöhetnenk, holnap utan bizonyossan. [Utóiratban:] Az Teglasnak kedves Atyam Uram parantsolyatjahoz kepest adtam 15 forintot az Felesege pedig örömest 30 forintot kivant volna, pedig az Teglajuk oly rosz hogy boltozni az mint az Paller mondja eppen nem lehet vele, sött az falban sem igen jó mert minden ezerbül 300zat mindenkor ki hanynak, és töbnyire kezzel is el lehet morsolni."
Ludány, 1775. január 19.: „Az Darvas Ferentz Uram kis fiat Abrahamnak kereszteltek, az jövö hetfün úgy tartom az Baba viszsza fog indulni, kitt is az kedves Aszszonyom Anyam kotsijan fogunk viszsza küldeni."
Ludány, 1775. január 28.: „Az kedves Aszszonyom Anyam fel fedelü kotsijan küldöttük vólna el örömest az Babat, de itt az kotsin menni eppen telyes lehetetlenség, mert az ho az embernek az terden sokal felyül vagyon, és tsupa szán ut vagyon az mely pedig sokkal keskenyebb mint az szeker nyom. [...] Azon kotsi ugyan miolta Petzelrűl el erkeztünk még tsak egyszer sem volt ki az Pajta alul, mert mi itt szüntelen szankon és tsak kétt lovon jarunk."
Ludány, 1776. október 26.: „Kedves Gida fiatskánknak meg mostanság is gyengen valo léten, valoban szivünknek nagy nyughatatlanságával busulunk, en Ikladrúl Doctor Glosius Uramnak irtam is Domonyban, tsudálom, ha eddig viszsza ment Pestre hogy utyát Pétzel fele nem vette [...] Kedves Feleségem kedves Aszszonyom Anyámnak és az Gyermekeknek egy negyedrész Gesztenyevel kiván udvarolni, többet is küldött vólna, de az lo, háton az Ikladrúl jött Gyermek el nem vihette vólna [...]."
Tarcal, 1776. november 2.: „... ki nem mondhatom mely nagy meg szomorodással értettük szegény kis Gedeonka fiatskánknak még most is tarto roszszúl létét, bár tsak [...] ki fakadna azon kilise, mert úgy reménylem hogy semmi baja nem fogna lenni. [Ezután a szüretek eredményéről, valamint rokonlátogatásokról számol be. Elmeséli gróf Török József halálát, akit a rokonság szerint Borsod vármegye buzgó új orvosa ölt meg egy drasztikus kúrával.]
Tarcal, 1776. november 5.: „Szivünknek meg vidamúlasával értettük kedves Gedeonka fiatskánk jobban létét, már egytzer meg fakadva léven az kelése, lehet reményleni [...] Mi mindeddig szüntelen nyughatatlan szivel vóltunk szegenyke iránt. [A továbbiakban kiderül, hogy az idős Ráday-házaspár kénytelen volt áron alul eladni a búzáját, hogy sürgősen pénzt tudjanak küldeni Ráday II. Gedeonnak, aki a rossz termés miatt került anyagi bajba - a pénz egyébként kötelező gazdasági kiadásokra kellett. Nagy reményekkel ír a bortermés értékesítéséről és az árendák meghosszabbításáról. Édesanyja fogfájására érvágást tanácsol, de ajánlja, hogy beszéljen Glosius doktorral.]
Miskolc, 1776. november 27.: „Mi az itten lejendo Temetésre bé jöttünk az mint mondjak fellette sokan gyültének öszve, és az Vármegyenek nagyobb része itt vagyon. [...] Fáy Abraham Batyam a szokutt irtoztato kolyikáját el kapván egész hetfün benne kinlódott. [...] Mi Ragályi Ferentzné kedves Néném Aszszonyhoz akartunk szálni de Lossontzi Uramnak mind az három gyermeke himlöben feküdvén, az Feleségem nem egészlen batorkodik mivel bizonyal nem tudja ha maga is volté valójában himlös. [miután egy újabb halálesetről ír:] En tsak az sok embernek halálát irom, és úgy tetszik már ötödik halál az melyrül irtam. [...]"
Tótgyörk, 1777. január 5.: „Tegnap Ikladrul jokor meg indulván Guttara talam jokor el is erkezhettünk volna de az rettenetes zurzavaros havas szélvész anyira elö vett hogy az tseledeinken minden ruha ugy meg fagyott hogy az Bakrúl allig tudtak le szállani, azért tovabb Toth Györknél nem is jöhetünk, felven hogy valamelyik az tseledek közül meg fog fagyni [...]"
Ludány, 1777. január 7.: „... Isten kegyelme által nagy szerentsetlenségtül szabadultúnk meg, mivel az én jó kotsisom az én szekeremet egy irtozto Partrúl fel döltötte, ugy hogy az kotsi másfél ölnyire is esett az Ország utyátúl, az gondoltuk hogy mind maganak, mind az leányoknak kezek nyakok ki tört de hála Istennek legy kissebb szeretsetlenség nem eset [...]"
Szügy, 1777. január 12.: „Hólnap tőbben 40. szemelynél lesznek nálam ebeden itten, az Felesegemnek eleg baja vólt az Szakáts ki keszitesével, egy borjút hat forinton kellett vennűnk, hanem még is kedves Bátyam Szentpéteri Uram küldött eppen mai el indulasomkor kétt özet es egy nehany fenyö madarakat."
Ludány, 1777. április 24: „Az Felesegem kilise tsak olyan allapotban vagyon mint akkor vólt, sem nem oszlik sem nem gyűl azon okbúl kéntelen voltam egy Gyarmaton lako hires Chirurgust ki hozatnom ki is valamint Ferdinand Uram azt mondotta hogy meg gyüjtetni fellette veszedelmes volna mivel alkalmatlan helyen vagyon, és az köve is fellette nagy hanem el kell oszlatni, praescribált is valamely Flastromot rea, és azt mondotta hogy az Doctor Glosius Uram által adott Laxativat is holnap vegye bé."
Pest, 1778. február 12.: „Az Ersek az jövö hetfőre mind az negyunket ebedre invitaltatott, ahoz kepest reménylem, hogy kedves Aszszonyom Anyam is bé fog jönni. [...] Az Erseknél az Bál igen fellette szép vót és vig. G. Karolyinál igen nagy ebed vólt, ott vólt az Ersek is, és meg 20 más Mágnasok és Damak. [...] "
Pest, 1778. július 19.: „Cardinalis Batyányi Ur tsütörtökön el erkezett, tegnap voltunk nála, és kedves Uram Atyámat és Aszszonyom Anyámat is tudakozta, talam nem vólna rosz ha tsak egy napra is bé fordulni tiszteletere. Egesz holnapban ugyan itt fog mulatni és Budan. Minden nap masut eszik ebedet, elöre már invitalva leven, az kalatsai Ersek is tegnap erkezett el. [Ezután hosszabban ír a porosz-cseh háború magyar vonatkozású eseményeiről. Utóiratban:] Itt mostan minden mulatsagok vannak Nemet Comedia, masut Nemet Opera Tüzi Mestersegek, Politzinello és valamely Anyék jatek. De az Vár Comediaira az Urasagok mind el mennek, de valoban meg is erdemlik, ugy az Tüzi mesterség is türhetö szép, de az többiben az ki egy tzer megy többször nem igen megyen bele."

Ráday II. Gedeonné Fáy Zsuzsanna levelei anyósához, Szentpéteri Katalinhoz

Hely és keltezés nélkül: „Kedves Edes Aszszonyom Anyam
Mink azon leszünk hogy jövő tsütörtökön vagy pénteken petzelen legyünk igaz az hogy tsak enyire sem kestünk volna öröesteb sietven petzelre de az kis economiank veget jovünk hogy azt rendben vegyük meg probalyuk az termest de az tsupa farsangolas miat meg edig nem lehetet, mivel mult szombaton grof Forgats Miklos mindjart ide jöve iten vatsoralvan egesz tizen ket oraig etzaka iten jatzotak mink pedig vasar nap Szetsenyben [?] mentünk es onan el nem botsajtotak hanem ma kilentz orakor, most is mindjart ebed utan Varbora indulunk mivel teg nap meg kelletet igirnünk nekik, ugy remenylem hogy holnap onan haza jöven holnap utan haza fele el indulhatunk ezek utan.[...] "
Ludány, 1776. január 3.: „ [...] Minekünk is resz szerint uj aldast ada az Ur isten ez uj esztendőben mert az most mult heten s ezen hetnek is mai napjaig mult heten harom napig varbon az utan pedig epen mai napig ludanyban jatzvan az uramnak negyven nekem pedig nyoltzvan aranyakat keszpenzhez penzben nyerni engedet az Ur isten az nelkül mind azon altal hogy az jatekosok közul egy is igen tetemessen vesztet volna mivel ezen mar mind öszve szamlalt szaz husz arany nyeresegunket vesztete tizen ket ember az kik az jatekban voltanak. [...] mink is meg edig igen frisen vagyunk, már tsak az szegeny Darvasne szabadulasat hozna szerentsesen menel hamarreb az isten atul ugyan retegek szivemben kivalt hogy az baba is tsak losontzi. [...] alazatosan instalom ezen ide rekesztet hat forinton öt font viasz gyertyat vetetni s bartalomedestül fel küldeni meltoztatna ezen az negy forinton pedig az menyi rajta esik tokot vagy vizat ha azon graziajat mutatna kedves Aszszonyom anyam meg vetetni, inen merara akarnam kuldeni, minthogy alkalmatosagom leszen az Anyamnak mint hogy regen kivanya szegeny. [...]"

Szentpéteri Katalin levelei Ráday II. Gedeonhoz

Pécel, 1769. április 13.: [aggodalmaskodik és sajnálkozik, hogy fiának és menyének rossz útja volt Sőregre] „Kis Palyiska igen frisen vagyon ... Legkiseb valtozasa is nem volt. Meg mindekorajig is az Antalne szoptatya es az Antalne fijat az beteg Dajka szoptatya. [...] Edes Fijam mi tsakugyan be mentünk volt Pestre az Lakadalomra holot is senki nem volt hanem Grof Szirmay úr volt az kis Aszonyaval es ugyan Gyenyeralis Beleznaji Ur az Aszonyal. [...] Mi masnap ebed utan haza jötünk mivel en roszul kezdetem leni. Olyan heveny torok fajas jöt rajtam hogy meg az Herbatet is le nem nyelhetem. De mar mostan Úristené Az Ditsőseg joban vagyok. [...] Mijolta el mentetek minden nap az sok vendeg az nyakamon volt. Ha roszul nem voltam volna fel sem vetem volna. [...]."
Pécel, 1769. április 24.: „Az Uram is az fogfajas mijat igen roszul volt. De az utan igen meg Dagadot az ortzaja es az fajasa is meg szünt. Hanem az Palyiska mindig frisen volt [...] En Edes fijam meg nem tudnam irni az mijolta el mentetek hany fele vendegünk volt mert egy mas utan soha anyi nem volt mint mostan."
Guta, 1774. január 12.: „En nagy felelem es nagy retegesek közöt is az Ur Istenek különös Gondviselesebül tsak ugyan ide vezetetünk en Edes Gyermekejim az utnak rosz voltat le nem irhatom mivel sohais eletemben roszab utban nem voltam [...] sok helyen magunk tsinaltuk az tsapást [...] es az mi leg veszedelmeseb sok helyen le szakatunk meg nem birt az fagy ugy hogy le kelet szalnunk az en ket szelid Galambotskamal az kikert keservesen ki hulot az könyvem anyira szantam szegenyeket [...] Edes fijam en az Matyast kintelen voltam egesz edig el hozni mivel ha ö nem volt volna bizony veszedelem nelkül majd el nem jöhetünk volna és töbet tartota az kotsit mint az lovon ült [...] nem hiszem hogy Aszod fele menyünk mivel az szegeny Gedeonkara valo nezve tsak sijetünk [...] Az Gedeonka joban nem köhög es igen jol aluszik es igen fris az Palyiskaval együt."
Pécel, 1774. július 22.: „Grof Torotzkaji Urak tegnap mentek el inet az fürdöben magamis az jövö vasarnap be megyek az urammal Pestre mivel az jövö hetfün gyenyeralis gyüles fog leni es az hazamatis otan ki akarom meszeltetni mivel meg edig idöm nem volt raja mind az vendeg mind az baj sok rajtam. Az kalyhajinkatis mostan rakatatyuk igen szepek de az festö nem jöhet hamarab ki hanem tsak vasarnaphoz ket hetre mustrakot igen szepeket tsinalt de az leg nagyob ajtokkert igirtünk 7 forintot hanem azkik olajos festekel tesznek azok otsobak ugy mint az vendeg szobak es az magunk Also hazajinkon valo ajtokat is tsak olajos festekel akarjuk mivel az festöis aztat mongya hogy alandobis hanem azert hazatokon valo ajtok ugy az fö hazakon valo ajtok mind het forintos az igaz hogy az Grof Haler Ur hazaban valo ajtok sem szebek mint az mitsodas mustrat tsinalt nekem igen tetzene az egyike az ki is olyan igen sotet szinü mustra vagyon de en bizony nem tudom mihez hasonlitsam mivel az vas szinet setetel enekem igen nagy kedvem volna ahoz hogy az Palotahoz igen ilene ugy hogy meg volna aranyazva. Mar nem tudom hogy az urammal mikint egyezünk meg rajta. Tsak eleg az hogy a jövö heten nektekis el fogjuk az mustrakot küldeni hogy tikis az magatok gondolatyat irjatok meg iranta. [...] magunkis pesti lakosok fogunk leni mivel az festö sokad magaval fog jöni hogy az töb munkat maga tegye es az alab valot az legenyeji es maga mongya hogy adig valahova menyünk mig meg festi. Az festöt ugy gondolom Edes fijam hogy nem ismeritek mert aki az Hintot festete az Aprehendalta hogy Ajtokat akarunk vele festetni ezis pedig olyan festö azki az szobatis szokta irni mar meg latyuk hogy mikint festi az Ajtokat ugy az szobaban levö Almarjomokat is azkit fel vetetünk hogy mire megyen de tsak azis töbre megyen Haromszasz forintnal."
Pécel, 1774. december 6.: „Leveledbül ertem szerentses Losontzra valo erkezesteket [...] en is irhatom Edes fijam hogy az Ur Isten minket is ha mind nagy bajalis tsak ugyan vasarnap estve szerentsesen ide erkeztünk az igaz hogy Isaszegtül fogva töbet mind gyalog jötünk olyan szörnyü farolos [?] volt mindenüt az ut hogy en ki nem mondhatom. Mink ugyan szerdan indultunk el Szentpeterül de tsak Miskoltzra jötünk ebedre es otanis haltunk Motsarine Aszonyomnal. Onet masnap tsak Keresztesig jöhetünk mivel az szekernek az kereke öszve tört. Onet masnap el indultunk es Kövesdhez mint egy fel melyföldnyire az magunk kotsijanak az tegelye kete töröt ugyhogy egyebet nem tehetünk hanem magam az fako [?] szekere Palyiskaval es Ersikevel fel ültünk az uram fel nem akarvan ülni gyalog ment egesz Kövesdig otan egesz negyed fel orajig tsinaltak az tegelyüket tsak az ... jöhetünk onet nem jöhetünk tovab. Kalynal megint az tulso szekernek az kereke mijat tsak Arokszalasara jöhetünk vart osztan egy nap ide jötünk de hogy meg indultunk meg meg nem virat fel orajigis mar most mink iten meg nyugotunk hanem tsak rajtatok busulok hogy mikint jöhetek haza."
Pest, 1775. január 19.: „Edes fijam semi ujsagot irni nem tudok mivel Pestet soha meg olyanak nem tudom mint mostan seholis jatek nitsen kikik maga hazanal jatzik az Bál pedig harmintz emberbül alo. Tantzos nitsen ferfi az Jeszenoszki kis Aszonyok oda voltak Szent Ivanyine Aszonyomal es azok beszeltek hanem rojtaztak [?] az mint mondotak Baro Sandorne es Szent Ivanyine Aszonyomek Grof Karolyineis otan volt egy kevese. Szent Ivanyine Aszonyom igen banya hogy iten nem vagytok. Grof Karolyi Ur let Grof Botyanyi Ur helyet Asztalnok mester. Az szegeny komedijasoknakis nem sok hasznok vagyon pedig minden ember igen ditsiri hogy igen szep es jo komedijajok vagyon."
Pécel, 1775. április 10.: „Enekem egesz meg ujulasomra volt volna ha hozatok el mehetem volna [...] de ugy latom hogy az en Istenemnek nem tetzik mivel az Uram alapotya nem botsat mivel az hurutya semit nem kisebedik es ilyen hideg idöben el nem merek indulni tartvan atul hogy nagyob nyavalyat fog okozni. Iten hagynom pedig Edes fijam lehetetlen azertis hogy mar egeszen el hitete magaval az uram hogy örökös nyavalyaja fog leni es az ilyen mijat valo gondolkozas igen rontya. Enekem minden modon eleg nehez Edes fijam timijatatokis ejeli napali gondolkozasom mivel mostan az idö mindenüt egesegtelenseget okoz mert iten ket nap olyan nagy meleg volt hogy nyarbanis be ilet volna de tsak hirtelen meg valtozot igen hidegre."
Pécel, 1775. december 19.: „...az Edes Ötsem Faji Abraham Uram kinos fö fajasanis szivesen szanakodom anak ugyan jo volna elejit veni ra ugy tartom hogy anak legjob volna az gyakorta valo er vagas melyetis lehetne közleni valami jo ertelmes doktoral [...] bezeg szeretnem most ha lathatna az Gedeonkat azki is egy hoszu rigmust tanult Karatsonyra biztata azal magat hogy az kis Atya es az kis Anya egy aranyat fog adni neki de mar mivel haza nem jötök Edes fijam ugy tartom hogy tsak az Budarul ide jövö katonaknak fogja mondani az Grajtzarkajert mert azok bizony eleteknek veszedelmevelis atal fognak jöni az Dunan az mint hogy mostan is ugy jötek atal Pestre az zaj közöt magam pedig meg üzentem nekik hogy atal ne jöjönek. [...] Edes fijam en Szirakra nem mehetek [...] mivel ha ki megyek mingyart nagyob fajdalma vagyon az ortzamnak [...] magamnaknak is nitsen nagyob bajom hanem tsak az hogy etzakankint faj az fogam de ugyan tsak mar ket etzaka joban alutam es tsak anak tulajdonitom hogy ki nem megyek az hazbul es ugy latom hogy az altal gyogyul meg."
Pécel, 1776. január 5.: „Mivel az Edes Menyem azon kert hogy ha leg kiseb baja lesz is valamelyiküknek meg irjam az Gedeonkarul irhatom hogy egy kevese roszatskan volt az elmult szerdan valami vereseg jöt ki az egesz testen nemelyek veres himlönek mondotak leni de mar ma mind el mult rola es feküdni nem feküdöt meg edig egesz nap töbire mind fel mulatya magat es mostanis iten ül az asztal melet es meg kerdezven kinek irok levelet es ezen szoval mondota hogy mind kis atyam Uramat mind kis Aszonyom Anyamat mind Faji Abraham Batyam Uramat mind Darvas Ferentz Batyam Uramat mint Darvasne Nenit aki Szabo Janosne volt ezerszer tsokolya jo lelekel irom hogy mind ezeket maga mondota de megis tsak jobnak tartotuk hogy doktor Golozius Uramert meg tegnap regel nyoltz orakor be küldötünk de mind ekorajigis ki nem erkezet. Mivel tudom hogy az szegeny Palyiskais mar nehezen kerüli el mivel eztaz nyavalyat az [olvashatatlan] hozta ide marat volna Pesten be mert en mingyart el ijetem mihent az vereseg ki ütöt rajta de örajta nagy torok fajasis jöt es ugy szabadult meg hogy oran szajan fülen gyüt az rutsag enekem szörnyü nagy bajom vagyon vele mivel mar ugyan fel jar de az elmejeben meg vagyon haborodva ugy hogy az masik etzaka el szaladot volna hanem öriztetem volna. Edes fijam en [...] bizom az en Istenemben hogy benüket meg vigasztal es hatsak ugy mulatya el az Gedeonka mint ahogy meg edig volt tsak boldogsag lesz es tsak az torkara ne jöjön az fajas. Remenlem ket vagy harom nap mulva semi baja nem lesz az mi ileti az rejaja valo gond viselest minden erömet es tehetsegemet az Uramal együt azon fordityuk mind ejel mind napal. [...] ha roszabul lene mingyart bizonyos embert küldök mivel mostan az posta igen roszul jar..."
Pécel, 1777. április 26.: „...pünkösd ünepjejére igen sokan kinalkoztak minden bizonyal az mint hogy igen sokan is Pesten maradnak az mijejikis mivel az Tabla el nem oszlik Jeszenoszki Kapitány Uramotis hozam küldöte az OBester Grof Draskovits. Hogyha mostan mar nem volnak olyan nagyon ahitatosok ki jöne egy nehanyad magaval hoza ertven az Misikasokotis . Mit tutam üzeni tsak aztat kelet üzenem hogy szivesen latom. Ersike ugyan maganak mondota az Obesternek hogy igen keves tantzosa lesz Petzelen melyre aztat mondota hogy eleg az ifiju Aszony es Ersike az masik etzaka ugyan az mi Ablakunk alat maga az Obester töb tisztekel együt igen feleteb szep musikat tetek es olyan nagy Musika volt hogy meg mind az ket kis fijatok fel ebretek raja es igen nagy örömel halgatak. Es ezert az tsekely alapotertis boszusag volt az Pesti damaktul mivel nem voltak mindenüt."
Pécel, 1778. január 5.: „[...] Edes fijam mink Szirakrul tegnap delre haza erkeztünk holotis Josef nevü fija vagyon az Grofnak es az Grofne igen feleteb frisen vagyon. Meg öt het mulva varta volna magat ugyan azon okbul semi babaja nem volt hanem az sziraki legtudatlanab baba volt de aztat is az mikor hivatak nem akart meni mivel aztat mondota hogy ö tsak paraszt Aszonyokhoz valo de az mint beszelete az Grofne hogy ö olyan könyen szült hogy egy erös jo fajdalma nem volt hanem az terhevel szüntelen igen roszul es veszedelmesen volt. Ugyan az Grof nem anyira az Ünepekre jöt mint inkab azert hogy Doktor Uramot el vigye magaval es eret vagason az Grofnen. Otanis volt ugyan mivel az Grof tsak felt ambar szerentsesen szültis az Grofne hogy valami baja fog leni. Egyeb koma ugyan nemis volt hanem mi keten az Uramal es Doktor Glozius Uram harman voltunk komak nemis hitak senkitis tsak minket. [...] [Utóiratban:] ... halom hogy Losontzon igen halnak az veres himlöben elege gondolkozom rajtatok mivel torok fajasal jar. Bezeg iten ugyan nem halnak hanem vigadnak az parasztok mivel azmint Perdikator Uram mongya hogy lejany sem marad az nagyok közül mind ferhez mentek."

Szentpéteri Katalin levelei Ráday II. Gedeonné Fáy Zsuzsannához

Hely és keltezés nélkül; tartalma alapján Pécel, 1770-1773 között; nyári időszakban: „... mar magam az fijamnak ket levelet irtam az betsi postara [...] enis vetem az fijamnak tizenötödik datalt levelet melyben irja hogy ma egy heti szandekoztatok Betsbe meni. Tsak az Ur Isten egesseget agyon es valami veszedelemtül örizen beneteket Edes Gyermekejim mig az Ur Isten haza hoz kerem az en Istenemet irantatok. Szombaton estve igen szerentsesen es frisen az Aszonyis ide el erkezet az Isten tugya hogy az Aszony olyan frisen vagyon hogy en regen nem tudom olyan frisnek es magais igen ditsekedik az labajivalis az budai fürdö az mint az Aszony mongya hogy sokat hasznalt es mostan is azert jöt olyan idejen hogy meg ezen az heten oda fog meni fürödni Faji Abrahamne Aszonyomis. Mostanis meg nem igen köver maga pedig tegnap Faji Abraham Uram az arenaban vagy harom orajig igen nagy kinokba volt az utan az Sidoval meg kristelyeztetem es mig az Doktor ki erkezet adig semi baja nem volt. Ma igen nevete magat hogy iten volt Doktor Golozius uramal együt hogy epen szegyenli hogy mitsoda kijatozast tet es hankolodast hogy meg az agy feneket is ki verte. Talam az szegeny Edes Anya jol nem jart volna ha az utban eset volna de en bizony mingyart tutam hogy az Arena haborgatya az mint Doktor Uram mongya hogy meg mostan könyü segiteni Rajta mig az vizeleti könyen mehet mert az mint mongya Doktor Uram hogy az nem halalos hanem kinos az mint hogy az szegeny Besenyi Uramrul tugyuk az peldat."
Pécel, 1774. május 20. : „... az mi ileti az Materijat en magam is joban szeretem aztaz hamu szinüt melyetis ezen levelemben visza küldötem de mivel az penz raja keves fog leni hogy az raja valo garnilis ki telyek tehat az Dilisanszon az jövö vasarnap fogok küldeni az Boriska penzevel együt. Ha nektek nem fog kivantatni az Boriska penze meg irom hogy mire forditsatok de ha nektek szüksegtek lesz raja tehat ugy enekem nem kel mivel ugyis tsak szeket vetetnek rajta es egy kanapet melyet meg irok hogy mitsoda legyen vasarnap az dilisantzrul. [...] mar Vataji Janosne Aszonyom egeszen meg bekelet Darvas Ferentz Uramekal minyajan meg követek egy mast es Ötsem Aszszonyis Darvas Ferentzne Aszonyom otan volt Vataji Janosne Aszonyomnal eztet enekem maga beszelete Vataji Janosne Aszonyom ... Beszelete aztat is hogy Darvas Josef Uramnak mitsodas lakadalma volt de en aztat meg nem irhatom de meg sem alhatom meg aztaz egyet hogy megne irjam hogy valamenyi Aszony otan volt az feketöjöket mind le rangata es Motsarine Aszonyomnak az szep gyöngyös feketöjet az agy ala anyira be hajitota hogy faval kelet ki kaparni. Az öreg Tsomane pedig meg ebed elöt sirva haza balagot mert aztat öszve kurvazta hogy ö volt az oka hogy az ifju Tsomane hozaja nem ment. Ezek meg az leg kiseb reszeji tsak az ekszeszusanak en tsak anak örülök hogy Nagy Samujelne Aszonyom hogy hozaja nem ment mert ha az en feketömet le rantota volna en ugyan sirva haza nem jötem volna hanem kivetetem volna az mint hogy egyebet Losontzonis nem erdemlet volna. [...] [Utóiratokban:] [...] bartsak gondolhatnam mikor jötök haza mivel az fürdöben az hazat meg fogadnam mivel talam soha anyi ember nem keszült az Tsaszarne fürdöjeben mint mostan."
Hely és évszám nélkül; tartalma alapján Pécel, 1774. július vége-augusztus legeleje: „En tegnap mingyart be küldötem Pestre az vasarlas irant ugy az halatis nem tudom hogy meg tugyake veni vagy nem ... Az uramis tegnap jöt Pestrül ki az gyulesbül mostan el haladot az törveny szek maskora mivel vitzispan uramis roszul let az uramis semi ujsagot nem hozot Pestrül. ... Az felseges Tsaszar tsak egy hetig fog Pesten mulatni es tsak otan fog leni ahol maskor volt es Albert Hertzegis otan lesz szalva ahol maskor volt. Grof Torotzkaji Urakis iten vagynak beszelik az töbi közöt hogy az Török követ igen meg unta Betset asok vizita mijat es mar ara fakadot hogy ö nem majom hogy ugy jarnak nezni es kivalt az Damak igen vekszalyak mar ugyan eretzig [?] haza de ugy hogy mind az harom holnapra valo fizeteset le tegye Öfelsege. [...] [A levélnél hosszabb utóiratban:] ... tsütörtökön be megyek Pestre az hazam ki meszeltetesere hamarab menek de Podmanyitzki Sandor Uramek keden fognak ide jöni az fürdöbül. Grof Torotzkaji Urakis mostan mentek el vasarnapis iten voltak ebeden es ujoban visza jönek keden ide es inet az Budaji fürdöben fognak meni. [...] Edes Menyem egy darab tokot es ket ketsegetis ugyan az mi talaltatot meg az nalam levö sos vizabul küldök aztatis az Dilisanszon. Meg edig semi porteka nem erkezet az Antal estve kesö jöt haza vagy 18 fej kaposztat es ugyan egy merö kasat [?] petset alat küldök az lora valo veres gyeplökis uton vagynak."
Hely és keltezés nélkül; tartalma alapján Pécel, 1775. április közepe: „En el mondhatom hogy az mijolta el mentetek azolta eleg kedvetlensegel töltötem idömet es mindekorajig biztatam magamat hogy talam magam is el mehetek es meg vidulok köztetek de mostan mar ugy latom hogy az Uram gengen valo alapotya nem botsat mert ha az Dunantul nem jart volna tsak el mehetünk volna de az ut igen el farasztota es asok beszedel az melyetis igen meg gengitete es mostan mar felnek azon hogy ilyen idöben joban meg ujitanam mert ha az idö meleg volna talam tsak inkab el mehetnek."
Hely és keltezés nélkül; tartalma alapján Pécel, 1774 után: „Sajnalva ertem leveledbül hogy magad alapotya mostanis tsak ugy vagyon mint az hogy el meneteledkor volt en ugyan bizony tsudalnam ha az honod alat valo kilis el oszulna mivel en probaltam es egy holnapig viseltem hogy ki nem fakadot hanem Ferdinat Uram vagtaki ugyan tsak hala Istenek semi bajom nem volt es bizony nekedis nem fog leni. Bartsak iten volnal magamis igen nyughatatlan vagyok mivel tudom hogy sok fele gondolatotok vagyon iranta."

Szentpéteri Katalin Kossuth Ferenc péceli tiszttartóhoz

Hely és keltezés nélkül; tartalma alapján késő ősszel: „... hozon be az haznal valo Aszu szölö Borabul hat Butelijaval es tegnap irtam egy levelet kenek mind azokat be kel hozni es az egyik Özetis az masikot pedig az szakatshad patzolya be ha pedig az szakatsot otan nem erne ezen levelem az szamtartonenak irjon kend es az be patzolya. Peter mesterel nem kel be patzoltatni vagy egy szeker fat is kel be küldeni holnap ha otan vagyon az Szemere Laszlo uram szekere. Küldök nekik egy forintot utra valot es mas utra valotis agyon kend nekik. Ha hideg talal leni nem szükseg lesz az Özet be patzolni kivalt ha meg fagyhat mive ugy meg nem romlik."
Hely és keltezés nélkül; tartalma alapján Pécelre írja Szentpéteri Katalin: „...ha valami penz jöt volna Nograd varmegyebül aztat hoza be Kend Maga. Es ha fejir kenyeret sütötek aztis el kel hozni es tseled kenyeretis. Hapedig fejir kenyeret nem sütötek tehat varja meg Kend hogy hetfün süsönek viradora es tsak hetfün jöjön Kend ide. [...] Ugyan aztat kalats sütö rudatis be kel küldeni es Abrakot ugyan megint valami egy negyed resz kukuritzat es valami Aszu szölö Bort valami kulatsba. Ezeket Davidis be hozhatya [...] [Utóiratban:] Egy derekalyt külgyön Soti az fijam szamara. [...] Egyebre nitsen olyan nagy szükseg mint fejir kenyere."

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

[1] Szentpéteri Erzsébet, Éva, Judit és Sámuel levelei Szentpéteri Katalinhoz.

[2] A Ráday-család asszonyai közül csupán anyósáról, Ráday I. Pálné Kajali Kláráról jelent meg önálló publikáció (Beliczay Angéla: Kajali Klára, Ráday Pál felesége; in: Ráday Pál, szerk. Esze Tamás, Bp. 1980).

[3] Az semmiképpen sem áll, hogy Szentpéteri Katalin a férjéhez hasonló módon viszonyult volna a könyvgyűjtéshez; sőt határozottan berzenkedett a nagyarányú és drága könyvvásárlások miatt. Erről tanúskodnak a Segesváry Viktor monográfiájában közzétett adatok. - Másfelől viszont a szobájában tárolt magyar nyelvű könyveket biztosan forgatta; és egy neki szóló ajánlás patrónusi szerepre vall.

[4] Erről részletesebben: Vas Margit: Ráday Gedeon élete és munkássága, Bp. 1932; 8. p.

[5] Magyar Pantheon, 17. p.

[6] Valószínűleg Jeszenovszky Sámuelnéről van szó; férje ebben az időben kamarai ügyész.

[7] Barkóczy Ferenc hercegprímás, esztergomi érsek halála után (1765) 1776-ig nem volt betöltve ez a méltóság; így nem egészen egyértelmű, hogy kire gondolt Ráday II. Gedeon. Feltehetőleg  nem a kalocsai érsekre, mert őt rendszerint a kalocsai jelzővel különbözteti meg, ezért az a legvalószínűbb, hogy Christoph Anton Migazzi váci püspökről van szó (1714-1803), aki egyéves váci püspökség után bécsi érseki kinevezést kapott, de megtartotta a váci püspökség örökös adminisztrátorságát is.  Életét kettéosztva Migazzi általában nyaranta Magyarországon, télen Bécsben tartózkodott; de gyakran látogatott Pestre is, és kedvelte a társasági életet. Általános szokás szerint a legmagasabb rangján, azaz érsekként emlegették.

[8] Hét Választófejedelem-fogadó: a 18. század második felében két fogadó is működött ezen a néven Budán, illetve Pesten; itt a pestiről van szó. A mai Váci u. 9. számú ház helyén állt - eredeti épületét 1840-ben bontották le. A Budapest Lexikon adata szerint első említése 1777-ből ismert (Zu den 7 Kurfürsten-szálló); ezek szerint Ráday II. Gedeon közlése még öt évvel korábbra helyezi a fogadó működését. Híres vendége volt II. József (inkognitóban; ily módon kerülhette el az udvari etikettet). Dísztermében sok bált és hangversenyt rendeztek.

[9] Ezt a "veres hintót" Szentpéteri Katalin is említi 1769-ben írt levelében; a hintó az ifjú Ráday-házaspáré volt.

[10] Glosius - Rádayné Szentpéteri Katalin leveleiben következetesen "Golosius" - uram a Ráday-család orvosa volt, szükség esetén ő kezelte az idősebb Ráday-házaspárt és Ráday II. Gedeon gyermekeit is. Alkalmanként az ifjabb Ráday-házaspár is igénybe vette. Glosius Sámuel (1740-1802) a bécsi orvostudományi egyetemen szerzett diplomát 1764-ben; majd Nógrád, később Pest megye, végül Pest város  főorvosaként praktizált. Tanulmányt írt a nógrádi ásványvizekről és a szifilisz kezeléséről.

[11] A gróf Wartensleben-családnak osztrák és elmagyarosodott ága egyaránt volt. Wartenslebenné: Wilhelm Wartensleben felesége, gróf Teleki Klára (Ráday Eszter leánya).

[12] Valószínűleg Pongrátz Boldizsárné, Pongrátz Boldizsár (1730-1790) Pest megyei birtokos,  ügyvéd felesége. Pongrátz Boldizsár az 1770-es évek közepén valószínűleg a Ráday-család árendása is volt.

[13]  gróf Beleznay Miklós tábornok  (1722-1787), a család jó ismerőse; a 18. század első felében épült pilisi kastély birtokosa. Rádayék borának rendszeres vásárlója volt. Utódai rémdrámába illő végzetéről Széchenyi István naplója tudósít.

[14] Ezek a munkálatok már valószínűleg nem a kastély főépületére, hanem a melléképületekre vonatkoznak.

[15] A Darvas család rokonságban volt a Ráday-családdal és a Fáy-családdal is. Ráday I. Pál anyai nagybátyja volt Darvas János, és a rokoni jó viszonyt a század későbbi évtizedeiben is megtartották. Itt Darvas III. Ferencről van szó, aki 1773-1783 között Nógrád vármegye alispánja volt; felesége ebben az időben Fáy Erzsébet. Ábrahám nevű gyermekeküket nem említik a genealógiák, így valószínűleg gyermekkorában meghalt.

[16] A kis III. Gedeon - III. Pállal ellentétben - a levelek tanúsága szerint gyakran volt beteg.

[17] Fáy Ábrahám, Fáy Zsuzsanna testvére

[18] Ferdinánd uram: az ifjabb Ráday-házaspár ludányi orvosa.

[19] rendelt

[20] laxativum lat orv hashajtó, hánytató szer

[21] Csaknem bizonyos, hogy itt már Batthyány József  (1727-1799; 1776-tól esztergomi érsek, 1777-től bíboros) hercegprímásról van szó (ld. az 1778. július 19-i levelet). Batthyányi érsek tudománykedvelő, könyvtárépítő és műgyűjtő főpap volt. Pártolta a magyar kulturális kezdeményezéseket is, ezért nem meglepő, hogy érdeklődött Ráday I. Gedeon iránt.

[22] Varbó: helyiség Borsod megyében, Diósgyőr közelében

[23] Vö. Ráday I. Gedeonné Szentpéteri Katalin 1775. január 16-i levelével.

[24] Bartholomeides Ádám

[25] Mérára, a Fáy-birtokra

[26] A mai szemmel nézve kegyetlen adat alátámasztja az újabb kutatásokat, melyek szerint az anyagi helyzetben (rangsorban) lejjebb haladva a csecsemők sorsa egyre rosszabb volt. Fáy Zsuzsanna nem szoptatott, de a család gondoskodott jó szoptatódajkáról - amikor az megbetegedett, rögtön másikat alkalmaztak (a szóban forgó Antalnét, aki emiatt azonban a saját csecsemőjét már nem tudta ellátni, így maga is kénytelen volt dajka után nézni, de neki csak a beteg dajka jutott).

[27] valószínűleg gróf Szirmay Tamás (1760-ban sárosi főispán) vagy Ádám

[28] gróf Beleznay Miklós tábornok  (1722 -1787); felesége Podmaniczky Anna-Mária (1730-1803) volt.

[29] herbateát

[30] A két kis unokával, III. Pállal és III. Gedeonnal (szül. 1773), akiről ez az első fennmaradt említés.

[31] Mint a levél egészéből kiderül, az említett Mátyás Ráday II. Gedeon kocsisa volt.

[32] Zsindely Endre szerint (im. 264. p.) Johann Scheihenstüll bécsi kályhásmester fehér, XVI. Lajos-stílusú kályháiról van szó, amelyekből 6 darabot állítottak fel a kastély emeletén.

[33] próbadarabokat

[34] állandóbb is

[35] Egyértelműen nem azonosítható, hogy kire gondolt Szentpéteri Katalin, de valószínűleg a család pesti rezidenciájáról van szó.

[36] nehezményezte, megsértődött

[37] Szentpéterről; valószínűleg Rádayné Szentpéteri Katalin szülőfaluja (Borsod megye)

[38] Erzsike neve is többször előfordul Szentpéteri Katalin leveleiben; valószínűleg dada lehetett.

[39] Biztonsággal nem azonosítható; de elképzelhető, hogy Szent-Iványi II. Ferencné Sándor Rozáliáról van szó. Férje Ráday II. Gedeonhoz hasonlóan udvari pozícióra törekedett; állandó lakóhelyük Varbón volt (ahol az ifjabb Ráday-házaspár gyakran vendégeskedett).

[40] Talán báró Sándor Mihály második felesége, Bajthay Teréz.

[41] gróf Károlyi Antalné báró Haruckern Jozefa

[42] gróf Károlyi Antal (1732-1791) tábornok; jelentős donátor. A királyi főasztalnok-mesteri címet kapta meg 1775-ben (de számos más kitüntetés tulajdonosa is volt).

[43] jégzajlás közepette

[44] a betegség valószínűleg bárányhimlő vagy rubeola lehetett

[45] muzsikásokat is

[46] Fáy Ábrahámné Szemere Erzsébet; Fáy Zsuzsanna sógornője

[47] Fáy Ábrahám, Fáy Zsuzsanna testvére

[48] arena lat, orvosi: vesehomok, vesekő okozta igen fájdalmas rohamról van szó - mint az alábbiakból is kiderül, ezen csak az segíthetett abban az időben, ha a vizelettel természetes úton eltávozott a homok, illetve kő.

[49] Ezt a levelet csaknem bizonyosan a Bécsben tartózkodó párnak írja Szentpéteri Katalin.

[50] garnil ném rátett díszítés, ruhaszegélydísz

[51] Ez a Boriska több levélben is előfordul; egyenlőre nem egyértelmű, hogy belső szolgálóról, dadáról vagy esetleg távolabbi családtagról van szó.

[52] azaz már ekkor napirenden volt az a székvásárlás, amelyet Ráday II. Gedeon a következő évben bonyolított le Bécsben.

[53] Talán Wattay Jánosné Szemere Krisztináról van szó.

[54] A botrányos lakodalom Darvas József nógrádi szolgabíró (Darvas III. Ferenc fia) első házasságkötésekor esett meg; Mocsáry Johannát vette feleségül (Motsariné asszonyom tehát az anyósa volt).

[55] excessus lat; itt kb. eseményeknek

[56] a sok kötelező udvariassági látogatás miatt

[57] vegzálják; azaz zaklatják

[58] tokhalat és két kecsegét is

[59] kelés