Dég, Kastélynyitás
A dégi Festetics-kastély - Pollack Mihály nagyszerű alkotása és egyetlen nagyszabású, ma is álló kastélyépülete - az elmúlt hónapokig üresen, céltalanul állt a Mezőföld egyik zsákfalujának végén. A kastély és az ország legnagyobb angolkertjének létezéséről jóformán csak a „beavatottak" és a park tavában horgászók tudtak. A kastély épületeit évtizedeken keresztül használó nevelőintézet 1995-ben elhagyta a helyszínt, amely immár kifosztva, beázva, reménytelenül várt jobb sorsára. Azóta időszakosan kortárs művészeti kiállításoknak adott helyet, de a helyiségek állapota miatt ez a „hasznosítás" sem volt folytatható.
A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága 2001-ben vette gondozásába a hatalmas értékű ingatlant, amely az állam tulajdonából ki nem adható műemlékek körébe tartozik. Az intézmény a legszükségesebb állagmegóvó munkákon túl levéltári és helyszíni kutatások sorát készíttette el (Sisa József, Alföldy Gábor, Maracskó Izabella, Bányai Balázs, Fekete J. Csaba), amelyek a fenntartó figyelmét is felhívták a csaknem 300 hektár kiterjedésű parkot és tucatnyi értékes melléképületet magába foglaló kastélyegyüttes páratlan értékeire. Ennek a feltáró munkának köszönhető a teljes komplexum egységes műemléki védelem alá helyezése 2005-ben.
Az elmúlt hónapokban, Pollack terveinek megfelelően elkészült a földszinti fő-teremsor összenyitása (az egymásba nyíló termek ajtóit rendre befalazták a nevelőintézetként való hasznosítás idején). Az így ismét egybenyílt terek páratlan térélményt nyújtanak, s egyben lehetőséget is teremtenek egy, a kastély gazdag kultúrtörténeti múltját bemutató kiállítás megrendezésére.
Az Alföldy Gábor, a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága osztályvezetője, főkertésze által rendezett kiállítás tematikája családtörténet, birtokfejlesztés, építéstörténet. Az egykori könyvtárban a szabadkőművesség magyarországi története, valamint a mozgalom lényegének és rítusainak ismertetésén túl a Festeticsek és Dég mindebben betöltött szerepét mutatja, hiszen nemcsak a kastélyt építtető Festetics Antal és számos családtagja aktív szabadkőműves működése érdemel figyelmet, hanem az a tény is, hogy a betiltott mozgalom levéltárát itt őrizték a 19. század elejétől egészen 1945-ig.
Az egykori „Botanika-szalonban", ahol a 19. században a család herbáriumát őrizték, botanikai és kertművészeti kiállítás kapott helyet. Festeticsék Kitaibel Pál gyűjteményében fennmaradt herbáriumlapjai mellett néhány más korabeli hírességek növénygyűjteményéből is mutat be anyagokat a kiállítás, József nádortól Kossuth Lajosig (az egykori kormányzó herbáriumszekrényével és torinói dolgozószobájának festményével), utalva e sokszor tudományosan művelt hobbi általános elterjedtségére és fontos kultúrtörténeti vonatkozásaira.
Az 1945 után a kastélyban működő nevelőotthonnak állít emléket az egykori „úttörőszoba", amelynek megmaradt Vörös Fala, valamint az itt zajlott ünnepek és hétköznapok kiállított fotói ma már érdeklődést keltő kordokumentumként jelennek meg.
Végül a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága munkáját és törekvéseit, vagyis a hely értékkibontakoztatásának folyamatát és lehetőségeit mutatjuk be.
Az egykori Kék Szalon - az egyetlen, a hajdani életformát enteriőrként megidéző terem - a kastély korának megfelelő, különböző múzeumokból kölcsönzött bútorokkal és dísztárgyakkal berendezve ízelítőt ad a 19. század elejének lakáskultúrájából és a kastély egykori belsőinek stílusából.
