Eszterháza, régészeti kutatás

Az idén elkészült a Narancsház belsejének és Tiszttartólak elbontott udvari szárnyának építészeti felmérése, a leletek nagy része új, biztonságos raktárba került. Megtisztultak a Bábszínház restaurálásra váró stukkói, előkerült a Narancsház barokk fűtőszerkezete és az egykori fűtőpince.

A Narancsház

A két épület között állt a víztorony, ahonnan a kert szökőkútjait látták el. A víztornyot befoglalták a két épületbe, mivel a vízellátásra továbbra is szükség volt.
A Narancsház fűtését jelenlegi ismereteink szerint egy, az északi oldalon épített kisméretű pincéből látták el. A padlófűtés gravitációs elven működött, egyre emelkedő csatornája körbefutott a Narancsházban, a meleg levegő rácsokon át, illetve a kő fedőlapok melegítésével fűtötte a belső tereket.
Amikor Eszterháza uradalmi központ lett, a narancsházat magtárrá alakították és gabonaipari eszközöket építettek be, amelyek vas és beton alapjai roncsolták az épület egykori belső tereit.
A pincét folyamatos átalakításokkal napjainkig használták, telerakva a TSZ és a kollégium kidobott holmijaival. Ezek kultúrtörténeti érdekességgel bírnak, mivel segítségükkel rekonstruálni lehet egy II. világháború utáni kollégium mindennapjainak anyagi kultúráját. Innen kerültek elő azok a kődíszek is, amelyhez hasonlóak ma is állnak a kastély pártázatán.

A Bábszínház

A hajdani vendégek a Bábszínházba nyugat felől egy nagy kőkeretes kapun át juthattak be. A nézőtér egyetlen, nagyúri pompával kialakított hosszú barlangot - grottát - formázott. Az előkelőségek stukkóból barlangszerűen kialakított falak között jártak, melyeket kagylókkal és csigákkal borított fülkék tagoltak. A szolgák és a személyzet nem keveredhetett a fényes főurakkal, ők a barlang két külső oldalán kialakított szervizfolyosókon jártak. A magasrangú személyeknek külön mellékhelyiség is dukált, természetesen ennek bejáratát is „moha" borította.

A Joseph Haydn vezényelte zenekar egy süllyesztett zenekari árokban játszott, a mögöttük elhelyezkedő színpadtéren a színpadtechnika segítségével 36 féle színt lehetett megjeleníteni. A bábszínházi előadások a korban használt technikáknak a világon egyedülálló ötvözetét adták: egy díszes műbarlangban, nagyméretű marionette bábokra írt operákat adtak elő.

A Tiszttartólak udvara

A Tiszttartólak a 18. század végén zárt udvaros épület volt, később elbontott keleti szárnyából lehetett átjátni a narancsházba. A szárny földszintes épület volt, földszintjén és padlásán átjáró nyílt a Narancsházba. Az épület két egykori homlokzata mentén kő lépcsőfokokat tettek le járdaként. Mivel az épület téglapadlójából igen csekély nyomok maradtak meg, ez a két járda adja meg az épület egykori szélességét. A keleti szárny déli felét elbontották, északi részét a ma is látható emeletes-tornácos épületté bővíették. A II. világháború után itt volt a kollégium illetve TSZ udvara.

Az idei kutatás az MNG, a BME és a KÖSZ közötti együttműködés keretében valósult meg.

Kutatók: Koppány András - Thúry László (K.Ö.SZ. Kutatási Igazgatóság), Krähling János (BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszék)
Technikusok: Guttmann Gergely, Pucher Balázs
Építészek: Krähling János, Fekete J. Csaba, Halmos Balázs (BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszék)
A megbízó képviselője: Gergely Zsolt (MNG)