Buda-nyéki királyi vadászkastély, Budapest
Mátyás király nyéki vadaskertjének épületmaradványainak helyét Bonfini leírása alapján Garády Sándor autodidakta régész 1930-ban mérte ki, s kezdett kutatásokat, amelyek során feltárta az épületegyüttes falait a Hűvösvölgyi út 78. számú telken, melyet a Budai Tájvédelmi Körzet ma is vadaskertnek hív.
Korábbi feltételezések szerint a vadaspark Chimenti Camicia tervei szerint épült ki Mátyás idejében, aki 1477- től 1491- ig tartózkodott Mátyás udvarában. A legújabb kutatások szerint a korábbi Zsigmond és Mátyás korabeli építkezések helyén a jelenlegi palotarom eredetileg II. Ulászló uralkodása alatt épült ki 1502- ben Candalei Annával kötött házassága után. A két palotából álló együttes mulató palota része előképe volt a ma is meglévő prágai Belvedere reneszánsz épületének. Az együttes mintája az alapvetően új Lorenzo il Magnifico villája lehetett, mely Poggio a Caianoban található.
A nyéki középkori királyi vadászkastély kiemelkedően jelentős építészettörténeti és építészeti jelentősége abban áll, hogy ezen épületegyüttes szolgálhatja a legfontosabb információkat a későközépkor, illetve pontosabban a Jagelló- kor magyarországi udvari kultúrájáról részben kőanyagával másrészt az itt talált leletanyagával.
Építéstörténet
A mai Magyarország területén igen kevés középkori palota-épületegyüttes maradt fenn. Ezek közé tartozik a középkori nyéki királyi várkastély. A romegyüttes három épületből áll: egy lakópalotából, egy mulatópalotából - melynek alapjában találták meg a Zsigmond kori legelső épületet -, és a közeli Fekete István úti telken lévő templomromból.
Dr. Horler Miklós, a Műemlékvédelmi Hivatal volt munkatársa több tanulmányában is megkísérli tisztázni az építési periódusokat. Szerinte a korábbi építkezéseket követően II. Ulászló uralkodása alatt épült ki az együttes 1502-ben. A török időkben elpusztul a mulató- és lakópalota, azonban a vadas park kőkerítése helyenként még ma is megtalálható.
A vadaskert
A vadaskert létesítésének elsődleges célja elsősorban a vadtartás és a vadtenyésztés volt. Ilyen helyeken nagyobb vadmennyiséget lehetett tartani, mint a szabad területeken, de egyben gondoskodni is kellett róluk. Elsősorban az ivóvízről kellett gondoskodni, jelen esetben az Ördögárok erre a célra kitűnően megfelelt. Az ott lévő faállomány pedig az élelmezést szolgálta.Nem csak helyi vadakat, hanem más égtájról behozott állatokat is tartottak, mint például dámvadat, amely sokáig kizárólag vadaskertek lakója volt. Előfordultak azonban kifejezetten egzotikus állatok, mint például teve illetve oroszlán is, melyet csak kedvtelésből tartottak, s melyek egyike a legendáriumok szerint Mátyás 1490-es bécsi halála napján pusztult el.
A vadászkastély mellett elterülő vadaskert területe és határai viszonylag pontosan meghatározhatók. A múlt század elején a Glück Frigyes útja mentén lévő fal 48 méter hosszan átlag fél méter magasságban még felismerhető volt.
A határa északon az akkori székesfőváros határvonala, keleten a Görgényi út és a tőle délkelet felé kiágazó árok, dn az akkori Csalán út és Battai út. A fal forró mészhabarcsba rakott szabálytalan terméskő volt.
A fal mindkét oldalán szárazon rakott kőrakás volt egy-egy méter szélességben és változó magasságban. Ennek célja valószínűleg a nem túl mélyre, csupán 20-30cm mélységig alapozott fal védelme volt a faggyal, de még inkább a vadak alátúrásával szemben, illetve az orvvadászokkal szemben is védhette a területet. A kutatások szerint, melyet Kiss József kertépítő mérnök végzett, a vadas parkból Mátyás udvari lakomáihoz zsályát, lestyánt, rozmaringot, kakukkfüvet és mentát is szállítottak innen.
A ritka növények gyűjtését is a reneszánsz gondolkodás kívánta meg, s ennek a szenvedélynek hódoltak a Mediciek, s ismeretségük lévén Mátyás is.
A kőanyag
Kőanyaga jelenleg a Budapesti Történeti Múzeum kőraktárában található, az óbudai Gázgyár területén, legszebb elemeit pedig a Budapesti Történeti Múzeum őrzi a várban.Eredetileg Garády Sándor 2500 db faragott követ tárt fel a helyszínen, de Feld István az 1989-es hitelesítő ásatáskor is talált még új darabokat, mint például egy W monogramos osztópillért, ami egyértelműen Ulászlóra utal (Wladislaus).
Garády Sándor végezte el a kőtöredékek tudományos feldolgozását, munkája befejezetlenül, kéziratban maradt meg. Ez azonban a kutatás legfontosabb forrása jelenleg is.
Az anyagukat illetően az összes faragvány ugyanabból az ún. budai márgából készült, amelyet Dr. Kertész Pál a BME Ásvány és Földtani Tanszékének kandidátusa vizsgált meg. A kutatás legfontosabb eredménye az volt, hogy a budai márga, mint a Jagelló-kori budai királyi műhely által használt legjellemzőbb kőanyag, nemcsak itt, hanem szerte az országban azonosítható.
Az anyag stiláris feldolgozásakor Balogh Jolán a firenzei Camiciát sejti a tervező személyét illetően, de ezt a későbbi kutatások már II. Ulászló korára datálják. Balogh Jolán szerint azonban a faragványok feltűnő hasonlatosságot mutatnak a budai várban megtalált baluszter pillérekhez és kandalló gyámkövekhez.
Jelentős az itt talált kőanyag abban a tekintetben is, hogy reprezentálja az itteni reneszánsz kőfaragó műhely példaadó szerepét: az ő stílusuk hatása terjedt el az ország egész területén. Jellegzetes anyaguk a budai márga, mellyel megegyezőt dr. Horler Miklós Simontornyán is megtalált. Ezen kívül más helyeken is fellelhetők ezek a nyéki motívumok, pl. Siklóson, Pécsett, Vácott, Nagyváradon.
Szekér György kutató a korábban említetteken kívül még a csehországi ún. Letohradek (nyári kastélyban), talált analógiát a nyéki vadászkastélyra. A prágai épületben a neogótikus átépítés ellenére a köpeny alatt talált középkori hasonlóságot az egykori buda-nyéki palotával.
Nincsen még kommentár.
